Az utolsó Molnárszigetes incidens után, még vagy négyszer voltam pecázni, de sehogy sem akart jönni egy hal sem. Próbálkoztam UL wobblerekkel, nullás körforgókkal, pici kanalakkal, twisterrel...stb., de 3 hét alatt egyetlen pici sügér, egy kis süllő leakadása, és egy termetesebb süllő koppintás lett az eredmény. Ebből elég!
Nem mondható régmúltúnak a pergető tudományom, de, kezdőként, már rengeteg szép halhoz volt szerencsém.Kivéve egyet. A balint. Szégyenemre, én sosem tudtam egyetlen halat sem megfogni. Mindenki dicsekedett a kiló, kiló fölötti balinokkal, én meg véletlenül sügerezés közben csíptem el 30-as formát, egy nullás Mepps-el.
Nagyon akartam fogni egyet. És egyetlen jó balinos hely ami eszembe jutott az Dömsöd volt. Mikor utoljára voltam ott, láttam párat a víz tetején járőrözni, de bármit dobtam eléjük, vagy kikerülték, vagy alámerültek, és eltűntek a mélyben. Keveset tudtam akkor még a balinpergetésről, hiszen eddig a sügérfélék megszállottja voltam.
Nekiálltam a szakirodalom bújásának, és a neves pergetőhorgászok írásainak, majd úgy éreztem készen állok.
Egyik reggel korán elindultunk édesapámmal, a dömsödi csatorna felé.
A dömsödi csatorna, egy viszonylag keskeny, nagyon tiszta vízfolyás. A halak nyüzsögnek benne, és nem csak a pergetők, de a feeder, Match, és spiccbotos horgászok is hülyére tudják fogni magukat kárászból, pontyból, és különféle keszegből.
De most a a balinok voltak a célkeresztben. Korán reggel kiértünk, apám nagyon lassan legurult, és a kisszállás után, csöndben összeraktam a motyót. Nem vártam nagy halakat, így egy 0,15-ös monofillal feltöltött 1000-es orsót vittem ki, az 5-20 grammos botom kíséretében. Nem kell messzire dobni, így a bot hossza is csak 180-as.
Nekiálltam dobálni, az első balinomnál bevált, apró mepps körforgóval. Mivel a körforgó viszonylag, de elüti magától az útjában álló tereptárgyakat, egészen a vízi növények közötti foltokba húztam ki a csalit. 15 perc telt el az érkezés óta. A kis csali átrepült a túloldalra, majd egy tempós bevontatás. Pont a vízinövények előtt volt( a lábam előtt 2 méterre) amikor egy ezüstös árny kirontott, a susnyásból, és a finomra beállított fékem elkezdett visítani. A hal olyan gyorsan tekerte le a vékony monofilt, hogy az orsóval követni sem tudtam. Mondani sem kell hogy mennyire megijedtem, hiszen a hal szó szerint a lábam alól rontott rá a csalira, olyan erővel, hogy majdnem kivette a kezemből a botot. De Apukám szákolási tudománya megmutatkozott és a szépséges őn, már a parton is volt.
A hal pontosan egy kilót nyomott, és olyan 50 centire lett saccolva. Tudom ez balinban nem nagy, de nekem akkor is mosolyt csalt az arcomra. 
A hal visszaengedése után folytattam az eddig alkalmazott technikát, viszont most egy nagyon könnyű, kishalmintás jointed wobblerrel. A csalit víz közt, közepes gyorsasággal vontattam, hogy ne veresse túl magát. Egy előzőhöz hasonló balin, nekipróbálkozott, és a National Geographic-on látható cápavetődést produkált, a csali mögött, majd visszament a mélybe. Rá pár percre már érdeklődés se, így visszatettem a kis körforgót, és újra elkezdtem a tempós bevontatós módszert.
Kb. a harmadikat dobhattam mikor felrobbant a víz, a csali mögött,s az orsóról, gyorsabban repült le a zsinór, mint az előző halnál. Gondoltam magamban,, Ez az első nagyapja lesz". De végül csalódnom kellett ugyanis egy 30-as forma kis balin verte el a körforgót. ,,Na semmi baj, ez is hal".
A halat kihúztam a partra, de a parton elszakadt a zsinór, és a hal elkezdett a víz felé szaltózni, szájában a csalimmal. Egy enyhe szívroham, és egy párducvetődés kíséretében elkaptam a halat, és elvittem messzire a parttól, hogy elvégezzem a horogszabadítást.
A kis őn is társához hasonlóan visszanyerte szabadságát. Majd pár perc múlva előjöttek a napsugarak, és a balinok minden műcsalimat figyelmen kívül hagyták.,, Nekem elég volt mára" ritkán mondok ilyet, de rengeteget olvastam,hogy erős napsütésben, szinte lehetetlen a balinokat horogvégre csalni, és ez az állítás, be is igazolódott.
Nem voltam szomorú. 2-3 óra alatt, ez azért jó eredmény. Várom már a tassi próbálkozásokat, és úgy érzem, most már a sügérfélék csak másodikak lesznek a listámon. :))
