Pergetve

A családom 18 éve jár le Tiszakécskére , és kicsi korom óta az volt a vágyam,  hogy pecázhassak egyet a tiszán, és ez végre megadatott.

A víz az utóbb időben rendesen megereszkedett a nagy meleg miatt, és ez rengeteg kövezést felfedett a horgászok előtt. Elsőre a kécskei komphoz mentem, ami nem nagy meglepetésemre, akár egy fadarab neki volt támasztva a partnak. Itt kezdtem a pecát, egy kishúgomtól kapott, sokak által dicsért, és fikázott csalival.
A thrill nem is  étvágyára, hanem inkább a kapóreflex kiváltására lett kifejlesztve. Ezért sok balinhorgász nem nagyon szereti használni.

Az első dobásoknál volt pár kapásom, de egyik sem volt magabiztos. Inkább csak tesztelték, hogy mi fajta küsz ez. Majd úgy a negyedik dobásnál, a csali épp a partnál járt, amikor egy kis őn nekirontott.                                                Gyönyörű kis balin.

                                                             Első tiszai halam:)

A hal visszaengedése után már kapást sem tudtam kicsikarni, így továbbálltam egy rendőr által ajánlott meredek, betonos részhez.Becsatoltam egy egyes körforgót, mert itt nem sütött úgy a nap mint az előző helynél.
Sok dobást követően, sem volt semmi, csak beleakadtam valamibe. Elkezdtem kitekerni, de valamiért ficánkolt ez a dolog. Egy kis balin olyan finoman kapta el a körforgót, hogy észre sem vettem a kapását.

                                                                      Apró őn.

                                                       Életem legkisebb balinja.

Egy idős bácsi azt a tanácsot adta, hogy ha 1 óra alatt csak 1-et fogok, akkor álljak tovább. Megfogadtam a szavait, mert a kis bőrszájú visszaengedése után, már egy kapás sem volt a kis vasra.

A Miskó István sétánynak vettem utamat, ami egy kécskén található, parkszerű  rész. Itt a part széle tele van kövekkel, amik a vízbe olyan 5-6 méternyire bevezetnek. Mire odaértem, már erősen tűzött a nap a fejem fölött, de még nem akartam feladni. Gyorsan lesiettem a kövezéshez, és egy kiálló félszigetre álltam, aminek a két oldalát öböl határolta.

Nagyon ígéretesnek tűnt. A bal oldalát kezdtem el megdobálni, és a kövezés mellett vezettem végig a kis körforgót. A küszöket nem nagyon érdekelte a kis vas, így nem zavartam el a potenciális balincsalikat. Próbáltam minél mélyebben vezetni, hogy az erős napsütés ne érje túlzottan a körforgót, különben elzavarja a nagyobb halakat. Bedobást követően vártam hogy süllyedjen egy kicsit a csali, és csak azt követően indítottam meg.

A csali félúton járhatott, köztem, és a vízbeérkezése között, amikor valami finoman elkapta a csalit, és lassan megindult a nyílt víz felé. A fékezésekor próbáltam egy kicsit felpumpálni a halacskát, hogy megnézhessem, de csak nem akart a felszínre jönni. Nagy ereje volt a méretéhez képest. Olyan 40-45 centis lehetett, de nagyon szépen küzdött.

 Pár perc után ki tudtam emelni a gyönyörű tiszai balint.

                                                                Gyönyörű fenekeszeg

Remélem majd az elektromos motor beszerzése után, ősszel megcélozhatom a nagyobb halakat is. A tiszai peca felejthetetlen volt, és örülök hogy ezek a fenséges ragadozók egy kicsit szebbé tudták varázsolni a nyaramat.