Pergetve

Gyönyörűen sütött a nap mikor reggel felkeltem. A kis pergető cucc be volt készítve. Ittam egy kávét, és irány a part. Ismét a hídhoz mentünk, és alatta kezdtük az újabb sügérkergetést. Egy barátommal mentem ki, aki szintén pergetett, és amekkora mákja volt persze, hogy fogott halat. Én elég sokat dobáltam már, mikor egy kis kapást éreztem, de a bevágás után lerúgta magát a horogról. Na sebaj. További dobálgatás után, sem jött semmi. A felkapókar felkapcsolása után, a másik oldalon észrevettem valami nagyobbacska mozgást, a kishalak között. Hejhóó!! Itt lenne már az ideje, hogy megfogjam az első pergetett csukámat, és a hal itt rabol mellettem. Felcsatoltam, egy kis UV zöld, merülő hornetet, és elkezdtem dobálni. Körül-belül az ötödiket dobhattam mikor egy újabb kis rablást láttam, a nád szélében. Rádobtam, és két tekerés után, már meg is volt a kis babakroki. Szépen rázta a fejét, és egy kis küzdelem után, már a kezemben volt első pergetett csukám. Nem kell mondanom, hogy mennyire remegtem. A telefonomat sem tudtam elővenni egy gyors fényképért, a sok nyálka, és a remegés miatt. Miután barátom lefotózta az új halacskámat, letöröltem a vigyort a képemről, és visszaengedtem a kis tigrist. Több kapásom nem volt. Nembaj. Megfogtam az első pergetett csukámat. Hiába nemvolt egy kapitális, nekem akkor is hatalmas örömet okozott.