Rengetek süllős írást olvastam mostanság, és nekem is megjött a kedvem ennek a gyönyörű halnak a kergetéséhez.
Rengetegen írták,hogy milyen jók a rávágásai, és a nagyobbacskák elég szépen küzdenek. A mártogató horgászok is dicsekedtek, az esti órákban elkapott pár méretes sücivel, köztük pár kövessel is. Ismét molnárszigetre látogattam el, ahol a gyáli pataknak vettem az irányt. Elvittem magammal a kerítőhálómat, és egy kis etetőkaját, hátha fogok csalihalat. Bedobtam a kis hálót, rá az etetőkaját és vártam. egy pillanat múlva olyan 6db küsz és razbóra volt a hálóban, bár elég sok kicsúszott a háló szemei között. Beraktam őket egy kis hordozóba, és visszadobtam a hálót. Pár perc után ismét kivettem, de nem azt fogtam amire számítottam, egyáltalán nem.
Egy félkarú tarajos gőte nősténye kígyózott bele a hálómba, legnagyobb meglepetésemre. Jó hír hogy itt is megjelentek, a rákokkal együtt, ez a víz jó minőségét mutatja, akárcsak a vastag alga a köveken és a mocsári teknősök egyre gyakoribb felbukkanása.
A víz elég hideg volt, ezért a kis nyálkást betettem a halak mellé, hogy majd hazaviszem, és ha melegebb lesz az idő visszahozom jelenleg hömpölygő otthonába.
A Kis patak Nagyon megduzzadt, a múltkorihoz képest. 2 héttel ezelőtt egy fiatalabb pergetőhorgász kollégával páros lábbal ugrottuk át a patakot, viszont most a kis hidat kellett használnom, mert nem lett volna bölcs dolog az esőzésektől megduzzadt, hömpölygő pataknak nekirugaszkodni. A kis csukára bevált zöld hornetemet csatoltam be a kapocsba és nekikezdtem a dobálásnak. Mivel most tilalom van az egész kis ágon, próbáltam minél messzebb lenni a kis ági résztől és a pontyoktól. A pecát pár nagyobbacska( 1,5-2 kg) ponty csapkodása zavarta meg 5 percenként, ezért nem láttam értelmét a további dobálásnak. Itt max botot fogok.
Visszamentem a molnárszigeti hídhoz, és nekiálltam süllőtanyát keresni. Rengeteg ígéretes hely volt, és a csaliarzenál is be volt készítve.
Kavicsos fenék, belógó fa, befelé mélyül.
Csaliból a plasztikokat választottam, azokból pedig inkább a természetes színűeket.
Süllőre éhesen.
Olyan 4 hely végigdobálása után elment a kedvem a továbbitól, mivel az esőnek lógott a lába, és ha beljebb megyek a szigeten, pont el tud kapni. Még gyorsan visszamentem a sziget leg végébe a patakon túl, ahol balinrablásokat láttam. Felcsatoltam egy nullás, aranyszínű Mepps körforgót, és bedobtam a kis ág bejáratához. Kb kettőt tekerhettem a hajtókaron, mikor egy kis villanást láttam a csalim mellett, és a kis orsóm fékje elkezdett visítani.
A kis balin rendesen odavágott neki, a reakcióm csak egy bamba bot emelés volt. Egyáltalán nem számítottam arra hogy ma halat fogok, de mindenkinek lehet egy szerencsenapja.
A csalinak fogott halakat, végül a gőtével együtt hazavittem és jelenleg is az akváriumomban úszkálnak és csipegetnek. A gőtének, már találtam egy patakot ahol remélem azóta is boldogan lubickol.
Ismét jó kis nap volt, itt a molnárszigeten.
Remélem legközelebb süllő fog rám vigyorogni a horgom végéről..
