Hajnali 4 kor indultam el peremvárosi felé, ami utólag visszagondolva elég nagy ökörség volt. Csípős, ködös, szeles idő volt. Az ujjaim lefagytak a bicikli út során, de amik az nap értek engem, az mindenért kárpótolt.
Minél korábban ki akartam érni peremvárosira, hogy a süllők rablásait még pont elcsípjem, és azokból is legalább egy két 30-as formát ki tudjak kapdosni. A gyáli patakhoz közeledve már kezdett egy kicsit világosodni, és akkor tárult elém a gyönyörű ködtakaró alatt megbújó táj. Még gyönyörködtem pár másodpercig, aztán elindultam az ösvénynek fölfelé, és hála istennek sár nélkül megúsztam az utat.
A tóra érkezve ismét egy fura látvány fogadott. A tó vízéről tudni kell hogy mindig meleg, és ezt csak akkor fogtam föl teljesen mikor megláttam a hatalmas gőzfelhőt a víz tetején ülni. A vizet egyáltalán nem lehetett látni csak akkor ha egészen közel ment az ember. Megmerítettem a kezemet, és szinte fürdésre lehetett volna használni, ami nekem süllőfogásilag egyáltalán nem jó. Tekerés közben szokatlanul sok horgász pakolászott ki a partra, pedig még 5 óra sem volt.
A halőrháznál letettem a biciklit, majd elkezdtem az engedélyemet keresni. János bácsi a halőr előjött a semmiből, és ezzel a kérdéssel fogadott " Mit szeretne mester? ". Vajon mit szeretnék, 2 horgászbottal s egy zsák csalival egy horgásztavon...? "Ifjúsági jegyet"."Csak itt elöl pergethetsz, mert verseny lesz"
. Amekkora nagy szerencsém van persze hogy telibe kaptam egy versenyt, és a süllős töréshez oda sem tudok menni, mivel a part nemsokára tele lesz Feeder horgászokkal.
Na mind1. Elkezdtem a vascsónak alatt vallatni a vizet hátha egy-két sügit ki tudok szedni alóla, de még koppintás sem volt egyik kis plasztikra sem. Arrébb mentem egy hellyel, és onnan folytattam a kapsánélküli pecát. Nemsokkal később újra megjelent janibácsi aki újra megszólított.
"Elmehetsz óvatosan hátra ha szeretnél"
"Á nem akarok senkit sem zavarni hátul"
" Le van fújva a verseny"
Ez viszonylag jó,és rossz hír is volt egyben. A nap már eléggé felkelt és a süllők szinte teljesen befejezték a kajálást, viszont nagyobb helyem van dobálni. Felvettem a motyóm és az ellenkező oldalra, a szigetek sarkához mentem, ahol eddigi mind három süllőmet fogtam.
Ragadozó kergetés:)
Beakasztottam a 3 centis zöld hornetet a kapocsba, és elkezdtem vele végigkopogtatni a kavicsos aljzatot. Nem telt bele sok időbe, hogy egy lomha kapás érkezzen a kis csalira, és már tudtam is hogy ki van a horog végén.
Neki is megtetszett a zöld hornet.
Az átlagosnál egy kicsivel kövérebb fekusz kapta el a fenéken cirkáló csalit, majd egy kis birkót követő képsor után nyugodtan hagyta, hogy lassan visszacsúsztassam a vízbe.
A hal elengedése után összeszereltem az UL cuccot, és nekiálltam a nagyobb csapók keresésének. Megkerestem a kedvenc helyemet, ahol barátom nemrég egy közel fél kilós csíkost kiszedett egy csonti csokorral. Nekiálltam a molnárszigetnél bevált sárga, 2 centis gumikkal dobálni. A második dobásnál emeltem egyet, és a leejtéskor a zsinór megállt, és lassan elindult balra.
A kis feka szüleit megszégyenítő szaltókat mutatott be, majd hagytam hogy az apró szájából kivegyem a horgot, és visszategyem éltető elemébe.
A többi helyen már kapást sem tudtam elérni, így visszamentem az öbölhöz, és a kedvenc tuskóm mellé lepakolva elkezdte az öblöt fésülgetni. A kis sügéreket nagyon érdekelte a guminimfám, és ezt a csápok lecsipegetésével mutatták meg nekem.
Valami verseny eredmény hirdetés zajlott az öböl túl oldalán lévő pavilonban ahol folyamatosan taps, és díj átadás hangja törte meg a csöndet. Egy férfi a túloldalon, velem szembe megállva nézte ahogy vallatom a vizet, és őt figyelve észre sem vettem hogy a bot karikába hajlik a kezemben. A hal nem engedte magát a felszínre húzni amit 10 méter zsinór lehúzásával tudatosított velem. A túloldalt lévő csávónak próbáltam két lábbal, és artikuláló tudományommal elmagyarázni a merítőt, amit ő hála Istennek egyből meg is értett, és már jött is a hatalmas hálóval. A hal addigra már kezdett fáradni, és megmutatta hatalmas narancssárga, fekete pöttyös farokúszóját. Gyönyörűséges,nagy, nőstény csuka kapta el a 2 centis guminimfát, és az 1 grammos jig horga pont szájszélben tartotta a halat. Próbáltam minél kevesebbet erőltetni, hogy nehogy valami baja történjen.
Az úriember kimerítette a krokit a vízből, énpedig nagy vigyorral vittem előre, hogy valaki készítsen róla egy képet.
1.98kg
A kép készítése után vettem észre, hogy nem az ág tört el alattam, hanem a csuka oldalsó pofacsontja a fárasztás utolsó pillanataiban. Nagyon csúnyán nézett ki, és bármekkora bűntudattal is, de egy ilyen halat nem szabad visszaengedni. Megkértem a halőrt, hogy szabadítsa meg a szenvedéstől, és hazaviszem szegénykémet, ha már miattam ekkora áldozatot kellett hoznia, legalább az enyém legyen ne pedig másé.
Mindenesetre a eddigi legnagyobb UL halammal zártam a napot,és rájöttem hogy a sas mégis kapkod legyek után.
