A közelmúltban többször is volt alkalmam, a minden pergető horgász által ismert Délegyházán eltölteni egy pár napot. Sokat tanultam az ottani halak, főleg a fekete sügér viselkedésétől, hogy mik azok a csalik amik ebben a kis időszakban nekem" bejöttek", és milyen technikával sikerült a nagyszájúakat a horgomra csalni.
Régóta fájt a fogam egy délegyházi pecára, de valahogy vagy az időm, vagy maga az idő nem engedett. Végül Márton kolegával egyeztettünk egy 8:32-es vonatot, és elindultunk a "fekete vízre". Mivel Márton sokkal jobban ismerte a tavat, csak hagytam hagy vigyen amerre csak szeretne, de udvariasságból midig megkérdezte merre akarok menni.
Először fogalmam sem volt, hogy mivel, hol, és hogyan próbálkozzak. Marcinál egy texas riges szerelék bukkant elő a táskából, így ha ő ezzel próbálkozik, én is összerittyentek egyet. Ráadásnak nerég sikerült beszereznem egy baitcaster cuccot, így azt is ki akartam próbálni, hogy feketén hogy "muzsikál".
Az első adódó alkalomkor, egy kis hídon keltünk át a kettes tó felé tartva, mikor a hídlábnál 2 járőröző fekát vettünk észre. Marci benavigálta közéjük a bubble shrimp-jét, aminek egy félbeharapott csali lett az eredménye.
"Dobj oda, mert tuti éhes", mondat hagyta el a száját, aminek eleget is tettem. A beeső, fekete gumirákot egy pillanat alatt benyelte, és meg is volt az első délegyházi nagyszájúm.
Érdekes volt, ugyan is nem sűrűn horgásztam texas, vagy carolina riggel, ezért egy plusz élmény volt, hogy egy olyan 5 fekuszt ki tudtam kapni fenékről, ugyan azzal a fekete gumirákkal.
Persze kellett az idegen vezetés, nehogy eltévedjek a tavak körül, Márton kolléga pedig párszor meg is mutatta, hogy egy kicsit már ismeri a környéket.
Csalik terén én mai napig a plasztikokat részesítem előnyben, talán a balinozást kivéve, ezért inkább gumirákokkal, és a kedvenc UL nimfámmal csapkodtam a hallal kecsegtető vízoszlopot. Érdekes módon az itteni halak is nagyon jól reagáltak az UV zöld, ízesített nimfára aminek jó pár UL akció lett a vége.
Viszonylag nagy méretű horgokat kellett használni, ugyanis a kisebb horgok nem tudták átütni a csontos rablószájakat, Jig, és bullet ólmok terén pedig max akkora súlyt tettem, hogy közepes gyorsasággal süllyedjen. Így a középső rétegben portyázó halaknak, volt idejük rávágni a kis gumikra.
Mai napig szeretek kísérletezni, és minél többet tanulni, ezért wobblerekkel is bőszen bombáztam a halakat, aminek kevesebb zsákmány, viszont annál élvezetesebb akció lett az eredménye.
A Polár szemcsi elengedhetetlen a napsütésben.
Az Ul cuccomra nemrég vásároltam egy tekercs nanofil zsinórt, és a fekete sügért tartom a mai napig a legjobb teszthalnak, akármit kell kipróbálni. A nanofilt nem kötöttem direktbe, hanem egy apró not a knotba kötöttem egy 28-as fluoro carbont, a végére egy gyors kapoccsal, és csak utána kötöttem a nanofilt a not a knotba, amin közvetlenül rajta fityegett a fluoro előke. Meglepetésemre kifogástalanul bírta az összes halat. Nulla halvesztéssel zártam az összes UL akciót, ezért sem értettem sokan miért szidják a nanot.
Összegezve rengeteget tanultam, és emellett egy nagyon jót pecáztam egy festői környezetben. Bátran tudom ajánlani a nanofilt bárkinek aki szeret kidobni a világból apró, pici csalikkal, és folyamatosan kísérletezni kell, mert lehet amelyik csali fölött átsiklik a kezünk, lehet azzal akasztanánk meg a nagy halat.
