Egy átlagos hétvégi pecának indult. Egy nemrég megismert kolléga, és egy barátja úgy döntött hogy kijön szerencsét próbálni peremvárosira a fekák között. Ha már aznap én is kint voltam megmutattam nekik egy két helyet aztán mindenki ment a maga dolgára. Mint mindig, aznap sem maradtunk hal nélkül.
Az újabb fagyos bicikliút, és jegyváltás után neki kezdem az újabb ragadozókergetésnek. A szerkó összerakása közben találkoztam az előző nap konzultált kollégával, és barátjával, akikkel megvitattuk a csaliszíneket, a vezetést és a hasonló dolgokat, majd elindultunk " Pihenni" .
A nagyobb halakat akartam megcélozni aznap, ezért kivittem a 20-40 grammos botomat, amivel elkezdtem dobálni a jobbnál-jobb csalikat a dobozomból, de azon kívül hogy kiszedtem az összes levelet a fenékről, nem sok minden történt. Elkezdtem kisebb csalikra váltani amikre hamarosan kapássorozatok érkeztek a mélyből.
Úgy tűnt megint aprózni kell, így ismét az UL-ért nyúltam és kapocsba került az berkley nimfa. Jó döntés volt a csere hiszen a 2. dobásnál már jött is az első jelentkező egy kölök süllő személyében.
5 kilósan várlak vissza :)
A kis sütyi visszaengedése után megkerestem a két marcit, és megnéztem ők hogy állnak. Nemmeglepően barátom is az újonnan szerzett UL cuccért nyúlt, amit a képei alapján szépen fel is avatott.
Neki is megvolt az öröm.
A találka után ismét különváltunk, de én velük ellentétben egy helyre leültem és az előttem elterülő 2 sziget közét kezdtem el vallatni egy ott ritkán alkalmazott műcsalival a salmo zipper 5 centis változatával.
Visszavettem az erősebb cuccot, kapocsba a zipper, és már repült is a két sziget közé. Elsőre csak folyamatosan húztam hogy érezzem a veretését, de semmi kapás vagy koppintás nem jelentkezett. Később eszembe jutott egy L&K videó amiben Lukácsi Béla eredményesen használta a wobblert csukára, viszont ő fűrészfogszerűen emelgette, és nem hagyta hogy leérjen az aljára. Gondoltam akkor én is megpróbálom.
Első ilyen próbálkozásnál egy 2 kilós feka úgy elkapta a kis műcsalit, hogy a 18-as monofil belerezzent. Fárasztás közben elkövettem a legnagyobb hibát amit ilyenkor lehet. Elkezdtem felhúzni a halat. Minden pergetőhorgász , aki fogott már életében feketesügért, tudja hogy a hal ezt nem nagyon szereti. Kettő kilós barátom kivetette magát a vízből, majd egy jól irányzott fejrázással partra dobta a wobblert.
Én itt felálltam, összecsuktam azt a botot, és átmentem UL-ezni a szemközti partra. A Marci duó, még mindig a feketéket kereste, később én is csatlakoztam hozzájuk a cserkelős pecában. Séta közben nézegettem a beállókat, majd egyetlen egy helyen megakadt a szemem. A beálló hívta a műcsalimat, aminek nem tudtam ellenállni. Beejtettem a kis guminimfát a part mellé, és már jött is a vehemens rávágás. Először azt hittem egy átlagos feka kapta el a csalit, de mikor megláttam a csíkokat, és a vérvörös úszókat, elkezdtem üvöltözni és próbáltam minél finomabban fárasztani. Az kellett volna még ez a hal is elmenjen.
Másfél perc küzdelem után megengedte hogy kiemeljem, és remegő lábbal lefényképezzem.
Nagyon örültem a halnak, ugyanis ekkora csapót még nem is láttam élőben, nem hogy én akasszak is egyet. Megkértem az egyik marcit hogy hozzon egy mérőszalagot. A csíkos gyönyör farka a 27 centit paskolta, majd a nagy öröm, és pár kép után ment vissza oda ahonnan jött.
Marci barátja nemsokkal a hal után hazament, így csak ketten maradtunk arra a gyönyörű nagy vízre. Vissza mentünk a szigetvégekhez, majd marci elkezdte vallatni a multis cuccával a terepet. Kíváncsiságból megkértem hogy hagy dobjak vele egy párat, mert nagyon rég multiztam már. Az első dobásaim nem mentek a legmesszebb, de legalább macska nélkül megúsztam. Marci még dobott párat miközben próbáltam a technikáját ellesni, majd újra visszakérni a cuccot. A végére egész jól ment. Nem is értettem egyeseknek mit kell ezen napokig tanulni. Ki sem lehetett venni a kezemből, és egy kicsit megjött a kedvem a multihoz. Talán ha egyszer úgy állok befizetek egy jó kis Bait casting cuccra, de addig remélem sok halon leszek túl:))
